Kedves Srác a Vonaton!

Először is, köszönöm, hogy türelmesen megvártad mögöttem, amíg minden csomagommal bekecmeregtem a fülkébe! Örültem ám, hogy te is bejöttél utánam! Azt is köszönöm, hogy felraktad a csomagom a csomagtartóra, amikor megkértelek! Tetszett, hogy olyan könnyedén felemelted az amúgy baromi nehéz bőröndömet! Tökjó, hogy velem szemben volt csak helyed. Jól néztél ki a sárga csíkos szürke pólódban és a hajad is nagyon bolondosan állt. Édes voltál, ahogy néha rajtam felejtetted a szemed, még azután is, hogy feltehetőleg a barátnőddel beszéltél telefonon. Mosolyogtam is volna rád, de ebben a fogszabályozóban olyan böszme a mosolyom. Vigyorogni meg nem akartam. Sajnáltam, hogy úgy unatkoztál, szívesen adtam volna egy könyvet, de csak az Édeskevés volt nálam, azt meg szerintem nem bírtad volna. A zombisat épp olvastam, meg angolul is van. Nem nagyon tudtam figyelni miattad, azért lapoztam olyan keveset. Láttam ám, hogy figyelsz. Azon járt az agyam, melyik egyetemre járhatsz. Megpróbáltam lelesni a diákodról, amikor odaadtad a kalauznak, de nem ment. Egyszer összeért a lábunk, észrevetted? Szívesen beszélgettem volna veled, de mindenki olvasott a fülkében, úgyhogy csak lopva figyeltelek a lap széle felett. Néha össze is néztünk. Olyankor mindig egy icipicit megmozdult a gyomrom. Talán el is pirultam, bár remélem, hogy nem. De jólesett. Köszönöm, hogy egy picitkét belédeshettem arra a két órára.

Üdvözlettel,

a Lány a Vonatról

szánalmas látványt nyújthattam, miközben még a tejbegrízt is fájdalomtól eltorzult arccal lapátoltam magamba az egésznapos korgó gyomor után, a szépségért meg kell szenvedni, istenem, mennyire igaz, csak ne jönnék mindig irtózatos dühbe, amikor eszembe jut, hogy olyasmiért fizetek hatszámjegyű összeget és agonizálok fájdalomban, ami egy természetes folyamat keretein belül már réges rég végbe kellett volna menjen..

hát eljött a pillanat..

hogy nekem is..

ahogy azt kell..

kurvára

fáj!

nnnnnna.
egy ideg én most így. :)

néha elgondolkozom azon, miért kapom az arcomba olyan gyakran, hogy nem tanulok a hibáimból és időről-időre elkövetem ugyanazokat. ugyanazokat? - gondolom ilyenkor. de hiszen nem lehet ugyanazokat a hibákat elkövetni. nincs olyan, hogy itt már voltam, nincs olyan, hogy ezt már megcsináltam egyszer. nekem nincs. hiszen az élet olyan, mint egy super mario, amiben csak előre lehet menni. a másik gomb nem működik. mindenre csak egy lehetőség van. a második nekifutás már csak hasonló, de nem ugyanaz. ahogy minden ballépés is különböző. innen jöttem, erre megyek tovább. más van mögöttem, más van előttem. hiszen azóta talán elteltek évek, hónapok, hetek, napok, órák, percek, másodpercek. egy szempillantás alatt változhat a világ. én pláne. nem vagyok ugyanaz az ember, mint egy éve, vagy akár tegnap. a tegnapi szar, amibe beleléptem tegnap, már nem ugyanaz, mint amibe beleléptem ma. nincs két egyforma szar.

rengeteg félresikerült döntést hoztam már életem során, egyiket sem viszonyítottam egy másikhoz. talán kellett volna. de én ösztönlény vagyok. mindig azt nézem, abban a pillanatban mi a legjobb. gondolkodás nélkül szeretek bele valakibe a világ másik végén, vagy rohanok bele eszetlenül valamibe, ami csak mérgez, de abban a pillanatban a boldogságomat látom benne. ezért bőgtem én már annyit. de ezek mind olyan tapasztalatok, amik nélkül nem lennék az, aki. egy átlagos barna lány lennék átlagos élettel, aki mindig óvatos döntést hoz. sokkal jobb így. ebben a pillanatban.

meg kell zabálni! mármint nem a pillecukrot.. :D

- tényleg lesz fogszabályozód?
- aha. de ezt honnan tudod?
- olvastam a blogodon.

-.-

ha már a legkisebb hugom is, akkor ki nem??
legközelebb átvesszük, hogy mi az, amiről még írhatok..

*hát az első pár napban pösze vagy
*de én nyertem vele szépkiejtési versenyt

akkor megnyugodtam. :D

meg ettől is. :D

RICSI, gwen stefani, cher, tom cruise, estelle, alyssa milano, dakota fanning, lourdes leon, diana ross, whoopi goldberg, cindy crawford, martina hingis, dominique moceanu, monica, shaznay lewis, venus williams. butthead.

ők mind túlélték.

most pedig meg fogom magam győzni arról, hogy én is túl fogom. miért is ez a nagy izgalom és elkeseredés? picike fém tappancsok a fogacskákon, egy vékony drót keresztben. nem olyan nagy ügy. felrakják, megszokom és észre sem veszem majd. hosszú-hosszú hónapok fognak eltelni, néha elmegyek, hogy beállítsák, egyre és egyre közelebb fogok kerülni a tökéletes fogsorhoz. nem lesz többet bébifog, igazi, felnőtt, szabályos fogsor lesz helyette. és az majd nagyon jó lesz! hogy nem leszek szép? de, szép leszek. hogy nem tetszem majd a fiúknak? de, tetszem majd. persze akit egy fogszabályzó zavar, annak nem fogok. de annak nem is akarok. nem az számít, hogy mások hogy viszonyulnak hozzá, hanem hogy én hogy viszonyulok. amint elfogadom és megszeretem magam vele, már rendben is lesz minden. utána pedig nekem lesz a legszebb mosolyom a világon.

..nyilván nem véletlenül.. :/